Neal Morse: Momentum
Neal Morse nem nyughat. Talán maga is érezte, ráférne némi pihenés, ám a kísérőfüzet sorai szerint épp nyaralás utáni semmittevésének közepén pattant ki agyából új dal, egy tévében látott tanúságtétel alapján. Ezt jó jelnek vette, a zenészhaverok ráértek, stúdióidő is volt, a többit tehát rábízta a fentiekre, s íme, pár hét alatt lőn új lemez. Aki enyhe iróniát vél felfedezni soraimban, nem téved túl nagyot, ám azt hiszem, igazságtalan vagyok, hiszen a végeredmény – az idén megjelent Momentum című új Neal Morse-album – önmagáért beszél. Minden tekintetben.
Eucharist: Minden mindenben / Mane nobiscum
Az alkotóerő kifáradásáról tanúskodó legutolsó album (Szüless meg bennem!, 2006) és a koncertek megritkulása már jelezte, változás készül a Gável testvérek zenei szolgálatában. A 2008 pünkösdjén a zenekar honlapján közölt szöveg (majd egy kottakiadvány előszava) pedig már félreérthetetlenül utalt arra, hogy a névváltozás egyben lelki megújulást takar. A vallomás sorai Jézusnak újra, ezúttal maradéktalanul átadott életről és szolgálatról szóltak. Ritkább lemeztermésre és kevesebb nagykoncertre számíthattunk tehát az ezentúl Eucharist néven továbbmuzsikáló Gável testvérektől, akik időközben azért megírták a 2008-as Magyar Sydney himnuszát, majd év végén egy fél órás akusztikus mini-albummal jelentkeztek Mane nobiscum címmel. A már akkor tervezett nagylemez, a Minden mindenben végül két évvel később, 2010-ben jelent meg.
Taizé: Jézus eljön hozzád
Csendes korszakváltás – ötlött fel bennem a legújabb magyar nyelvű taizéi lemez, a 2012 tavaszán megjelent Jézus eljön hozzád című album első meghallgatása után. Úgy gondolom, a hallott zenére, a stúdiófelvétel körülményeire, valamint a taizéi mozgalom helyzetére egyaránt vonatkoztatható ez, mielőtt azonban madártávlatból elemeznénk nagyívű folyamatokat, essék szó magáról a friss korongról.
Gryllus: Pál apostol (2011)
Nyíltan vallásos töltetű zenét a szocializmus Magyarországán – néhány kósza kivételtől, valamint a hatalom által ártalmatlannak ítélt klasszikus egyházzenei szcéna műveitől eltekintve – gyakorlatilag nem lehetett hivatalosan kiadni. Az élő előadások diktafon-felvételei, titkos pince-stúdiók termékei kézről kézre jártak az egykor szorongató, ma már izgalmassá szelídült illegalitásban, ám ez a hőskorszak legkorábban a rendszerváltozás környékén biztosan befejeződött. Az enyhülő légkört érzékelve tucatnyi szerző érzett nagy kedvet arra, hogy kortárs zenei művel fejezze ki sokak hitét, elég csupán a Tolcsvay-testvérek 1987-es Magyar miséjére, ennek párdarabjára, Illés Lajos Velünk az Isten-jére vagy mondjuk Vukán Györgynek II. János Pál magyarországi látogatásának alkalmából írt miséjére gondolni. A(z akkor még létező) lemezboltok polcain e kiadványok között ott pihent Gryllus Dániel és Sumonyi Zoltán 1991-ben kiadott Pál apostol című albuma is.
Görög Andrea: Keresztút
Elterjedt szokás, hogy nagyböjt idején különféle, gitáros énekkarra íródott keresztutak hangzanak fel itt-ott, ezek közös jellemzője azonban, hogy előadásra termett dalfüzérek. Önmagukban is lelki tartalmat hordozva tulajdonképpen a keresztúti állomások elmélkedéseinek szerepét töltik be, s megtanulásuk több esetben komoly felkészülést és alapos gyakorlást igényel. Görög Andrea Keresztút című műve talán az első azon darabok sorában, melyek a gitáros műfajon belül kifejezetten liturgikus használatra készültek.
Sillye Jenő – Kovács Gábor: Kristályóriás
Zenei eszmélésemre nagy hatással volt, amikor a klasszikus zene remekművei mellett a 90-es évek elején egyszerre került a kezembe az István, a király és a Kristályóriás lemeze. Előbbi jól körülhatárolható karaktereivel, világos alapszituációjával és közvetlen hatásmechanizmusú, lényegretörő zenéjével azonnal elvarázsolt. A Kristályóriás nehezebb diónak tűnt, mely csak évekkel később talált utat hozzám. Azóta rájöttem, Sillye Jenő és Kovács Gábor húsvéti oratóriuma bizonyos szempontból a szélesebb értelemben vett műfaj egyik legkiemelkedőbb alkotása – beszéljünk akár dramatizált világi rockzenéről vagy vallásos ihletésű beatmuzsikáról.
Folk Iván: Ember a Földön
Olvasom a Szombathelyi Egyházmegye holnapján az Új Evangelizáció évét meghirdető körlevél sorait, s közben Folk Iván Ember a Földön című albuma szól. A két élmény fantasztikusan egymásra talál gondolataimban, pedig a kapcsolat nem magától értetődő – nem is hit-, inkább művészi szempontból.
Torma Ferenc: Pusztába kiáltok
Keserű az előfutárok sorsa: az emberiség történetének nagy újításait leíró lexikonokban csupán rövid lábjegyzetként emlékeznek meg róluk. Van azonban egy, akiről maga Jézus mondta: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb nála (Mt 11,11a). Őróla muzsikál Torma Ferenc idén megjelent első szólólemeze.
Neal Morse: Testimony Two
Neal Morse elmehetne egy hosszabb alkotói szabadságra. Hogy miért írok le egy ilyen pimasz mondatot a jelenkori progresszív-rock szcéna talán leginvenciózusabb alkotójával kapcsolatban? Mert igaznak érzem. Holott legfrissebb lemeze, az idén tavasszal kiadott Testimony Two című album egyáltalán nem rossz zene, sőt. Az ellentmondás látszólagos, oldjuk hát fel.
Gryllus: Halld meg szavaimat Isten!
Keresztény énekek Kaláka-stílusban? Igen is, meg nem is. Gryllus Dániel vallásos dalait felsorakoztató albumainak legújabb darabját, a 2010 végén megjelent Halld meg szavaimat Isten! albumot hallgatva egyből észrevesszük: a Kaláka vezetője ha akarná, sem tudná levetni évtizedek alatt kicsiszolódott zenei stílusát, mely leginkább a kortárs akusztikus kamarazene kifejezéssel írható körül. A Kaláka szertelenségéből persze kevesebbet őriz ez a muzsika, ami azonban ezúttal javára válik: egyszerűbb, kerekebb dallamai könnyebben emelik a lelket Istenhez.
Máriáss Péter: Az az asszony Mária
Nem kérdés, keletje van mostanság a világzenének, és az érezhető túltermelési válságban már ismerni véljük a tuti receptet: végy némi elektronikus kíséretet, keverd össze egy (európai fülnek) egzotikus kultúra autentikusnak vélt énekdallamával, majd szintetizátor-szőnyeggel és afrikai dobhangzással fűszerezve, modern köntösbe csomagolva tálald – s máris kész a jövő nyári sláger. Unalmas már ez a koszt, még szerencse, hogy vannak, akik gyökeresen másképp gondolkoznak a világzenéről.
imperfectum: Megadatott nékem
„Egy másik világról éneklünk.”
Noha a műfajjal kapcsolatban sokan a zene minőségéről beszélnek, a keresztény gitáros zene a kezdetek idején (s tán még ma is) elsősorban valami másnak a kifejeződése volt: a tagok személyes hitén alapuló kisközösség elsősorban lelki életet élt, s ha zenélésre adta fejét, csak másodsorban tette azt. Manapság, a keresztény könnyűzene színpadi pályafutásának divatját figyelve különösen is fontos ez, amit az imperfectum együttes nevében és felfogásában is nagyon komolyan vesz.
Iváncsits Tamás: Damaszkusz
„A fáklyád égjen, szórd szét a fényt!”
Szent Pál megtérését, életútját és gondolatait jeleníti meg Iváncsits Tamás talán legjobb oratorikus műve, a Damaszkusz, amely 1995-ös keletkezéséből is adódóan mai zenei eszközökkel, a beat és a rock kifejezésvilágával festi meg történetét.
Sillye Jenő – Kovács Gábor: Szonettkoszorú
„Szörnyű kalandra ragadva / jöttél, égi nomád: / vad fogait kimutatta, / így fogadott a világ…” Jézus Krisztus szenvedéstörténete a kereszténységre épülő európai kultúrában sok művészt megérintett a különböző korokban. A Titok, hogy hogyan képes valaki egy előre kinyilvánított, másokért fölajánlott kínkeservekkel teli halált átélni: tán mindannyiunkat izgatott már.
Vedres Csaba: Csendzenék
Kevés dolgot találunk egymással ellentétesebbnek, mint zene és csönd kettőségét. Mégis, szinte kitapintható a szándék a zenetörténet nagyjainál, hogy megmutassák, hang és némaság tulajdonképpen összetartoznak. Megszólalást váró, feszültség-teli csöndet, avagy elnémulás utáni, telített hallgatást csiholni nagyon keveseknek sikerült. Vedres Csaba legújabb lemezén ezzel próbálkozik.
Takács Antal: Megszülettél
Karácsony közeledtével egyre gyakrabban felejtjük tekintetünket a belvárosi ajándékboltok kirakatain, noha újra és újra megfogadjuk: idén azért sem engedünk az ünnepek környéki vásárlási mizériának. De hacsak nem vagyunk időmilliomosok, jórészt kénytelenek vagyunk ily módon kisegíteni ajándékozási vágyunkat. Persze léteznek jó és rossz kompromisszumok. Takács Antal Megszülettél című karácsonyi oratóriuma szerencsére az előbbi kategóriába tartozik.
Borka Zsolt: Őrizd a lépteimet
Végre! – dobbant a szívem, amikor megtudtam, hogy Borka Zsolt, a műfaj nagy öregjeként számon tartott Sillye Jenő zenekarának tagja saját szólólemezt jelentet meg. Végre! – csettintettem a borítóra pillantva, hiszen a sokak számára ismeretlen számcímek igazi újdonságot ígértek. Végre! – nyugtáztam elégedetten, mikor a korong első hangjai felcsendültek, mert már biztos voltam benne, hogy Borka Zsolt Őrizd a lépteimet című 1999-es albuma kiemelkedő munka.
imperfectum: egyszerű szavak
„Ha tudnád, ha csak megsejtenéd, / hogy a felszín alatt mi rejtezik! / Van egy másik világ, létezik – / és egyre csendesebben int feléd.” Az idézett néhány sor egy karthauzi szerzetessé lett fiatal verséből való, s egy 2005-ben, egyszerű szavak címmel megjelent stúdiólemezen hangzik fel az imperfectum együttes előadásában. imperfectum: igen, így, kisbetűvel. A zenekar születését e fiatalember döntésének köszönheti, s célkitűzése, hogy dalaival – paradox módon – minél több csendet teremtsen hallgatóságában, egyúttal figyelmeztetve arra, hogy Isten jelenlétében az ember rádöbben végletes törékenységére és tökéletlenségére.
Olgyay Hangok: Aki bennem hisz
Rég elmúlt már az a kor, amikor az egyházzene döntően formálta a muzsikához való viszonyunkat. Talán a reneszánsz lehetett az utolsó időszak, amikor még érdemben beleszólhatott az európai zenetörténet fejlődésének irányába. Bánni nem érdemes azonban mindezt, hiszen – bár ritkán bukkanunk rá – ma is létezik olyan, a kor emberéhez szóló, érvényes egyházzene, mely miközben a múlt kincseiből válogat, a jelen emberének hitét vallja. Ilyen az Olgyay Hangok legújabb, 2009 végén megjelent Aki bennem hisz című korongja is.
Neal Morse: Lifeline
A magyar zenekínálat egyik nagy hiányossága, hogy csupán végletek között választhatunk: egyik oldalon múzeumi „magasművészet”, a másikon szemérmetlen profithajhászással gyártott tömegtermék. Középútként pedig – ha van – egyre szűkül az igényes, mégis közérthető zenék kínálata. Külföld viszont elég nagy ahhoz, hogy sokféle kezdeményezés teret nyerjen. A világhír természetesen sosem garantált, de a tisztességes megélhetés elérhető művészi kompromisszumok nélkül is.