Görög Andrea: Keresztút
Elterjedt szokás, hogy nagyböjt idején különféle, gitáros énekkarra íródott keresztutak hangzanak fel itt-ott, ezek közös jellemzője azonban, hogy előadásra termett dalfüzérek. Önmagukban is lelki tartalmat hordozva tulajdonképpen a keresztúti állomások elmélkedéseinek szerepét töltik be, s megtanulásuk több esetben komoly felkészülést és alapos gyakorlást igényel. Görög Andrea Keresztút című műve talán az első azon darabok sorában, melyek a gitáros műfajon belül kifejezetten liturgikus használatra készültek.
Sillye Jenő – Kovács Gábor: Kristályóriás
Zenei eszmélésemre nagy hatással volt, amikor a klasszikus zene remekművei mellett a 90-es évek elején egyszerre került a kezembe az István, a király és a Kristályóriás lemeze. Előbbi jól körülhatárolható karaktereivel, világos alapszituációjával és közvetlen hatásmechanizmusú, lényegretörő zenéjével azonnal elvarázsolt. A Kristályóriás nehezebb diónak tűnt, mely csak évekkel később talált utat hozzám. Azóta rájöttem, Sillye Jenő és Kovács Gábor húsvéti oratóriuma bizonyos szempontból a szélesebb értelemben vett műfaj egyik legkiemelkedőbb alkotása – beszéljünk akár dramatizált világi rockzenéről vagy vallásos ihletésű beatmuzsikáról.
Folk Iván: Ember a Földön
Olvasom a Szombathelyi Egyházmegye holnapján az Új Evangelizáció évét meghirdető körlevél sorait, s közben Folk Iván Ember a Földön című albuma szól. A két élmény fantasztikusan egymásra talál gondolataimban, pedig a kapcsolat nem magától értetődő – nem is hit-, inkább művészi szempontból.
Torma Ferenc: Pusztába kiáltok
Keserű az előfutárok sorsa: az emberiség történetének nagy újításait leíró lexikonokban csupán rövid lábjegyzetként emlékeznek meg róluk. Van azonban egy, akiről maga Jézus mondta: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb nála (Mt 11,11a). Őróla muzsikál Torma Ferenc idén megjelent első szólólemeze.
Neal Morse: Testimony Two
Neal Morse elmehetne egy hosszabb alkotói szabadságra. Hogy miért írok le egy ilyen pimasz mondatot a jelenkori progresszív-rock szcéna talán leginvenciózusabb alkotójával kapcsolatban? Mert igaznak érzem. Holott legfrissebb lemeze, az idén tavasszal kiadott Testimony Two című album egyáltalán nem rossz zene, sőt. Az ellentmondás látszólagos, oldjuk hát fel.
Gryllus: Halld meg szavaimat Isten!
Keresztény énekek Kaláka-stílusban? Igen is, meg nem is. Gryllus Dániel vallásos dalait felsorakoztató albumainak legújabb darabját, a 2010 végén megjelent Halld meg szavaimat Isten! albumot hallgatva egyből észrevesszük: a Kaláka vezetője ha akarná, sem tudná levetni évtizedek alatt kicsiszolódott zenei stílusát, mely leginkább a kortárs akusztikus kamarazene kifejezéssel írható körül. A Kaláka szertelenségéből persze kevesebbet őriz ez a muzsika, ami azonban ezúttal javára válik: egyszerűbb, kerekebb dallamai könnyebben emelik a lelket Istenhez.
Máriáss Péter: Az az asszony Mária
Nem kérdés, keletje van mostanság a világzenének, és az érezhető túltermelési válságban már ismerni véljük a tuti receptet: végy némi elektronikus kíséretet, keverd össze egy (európai fülnek) egzotikus kultúra autentikusnak vélt énekdallamával, majd szintetizátor-szőnyeggel és afrikai dobhangzással fűszerezve, modern köntösbe csomagolva tálald – s máris kész a jövő nyári sláger. Unalmas már ez a koszt, még szerencse, hogy vannak, akik gyökeresen másképp gondolkoznak a világzenéről.
imperfectum: Megadatott nékem
„Egy másik világról éneklünk.”
Noha a műfajjal kapcsolatban sokan a zene minőségéről beszélnek, a keresztény gitáros zene a kezdetek idején (s tán még ma is) elsősorban valami másnak a kifejeződése volt: a tagok személyes hitén alapuló kisközösség elsősorban lelki életet élt, s ha zenélésre adta fejét, csak másodsorban tette azt. Manapság, a keresztény könnyűzene színpadi pályafutásának divatját figyelve különösen is fontos ez, amit az imperfectum együttes nevében és felfogásában is nagyon komolyan vesz.
Iváncsits Tamás: Damaszkusz
„A fáklyád égjen, szórd szét a fényt!”
Szent Pál megtérését, életútját és gondolatait jeleníti meg Iváncsits Tamás talán legjobb oratorikus műve, a Damaszkusz, amely 1995-ös keletkezéséből is adódóan mai zenei eszközökkel, a beat és a rock kifejezésvilágával festi meg történetét.
Sillye Jenő – Kovács Gábor: Szonettkoszorú
„Szörnyű kalandra ragadva / jöttél, égi nomád: / vad fogait kimutatta, / így fogadott a világ…” Jézus Krisztus szenvedéstörténete a kereszténységre épülő európai kultúrában sok művészt megérintett a különböző korokban. A Titok, hogy hogyan képes valaki egy előre kinyilvánított, másokért fölajánlott kínkeservekkel teli halált átélni: tán mindannyiunkat izgatott már.
Vedres Csaba: Csendzenék
Kevés dolgot találunk egymással ellentétesebbnek, mint zene és csönd kettőségét. Mégis, szinte kitapintható a szándék a zenetörténet nagyjainál, hogy megmutassák, hang és némaság tulajdonképpen összetartoznak. Megszólalást váró, feszültség-teli csöndet, avagy elnémulás utáni, telített hallgatást csiholni nagyon keveseknek sikerült. Vedres Csaba legújabb lemezén ezzel próbálkozik.
Takács Antal: Megszülettél
Karácsony közeledtével egyre gyakrabban felejtjük tekintetünket a belvárosi ajándékboltok kirakatain, noha újra és újra megfogadjuk: idén azért sem engedünk az ünnepek környéki vásárlási mizériának. De hacsak nem vagyunk időmilliomosok, jórészt kénytelenek vagyunk ily módon kisegíteni ajándékozási vágyunkat. Persze léteznek jó és rossz kompromisszumok. Takács Antal Megszülettél című karácsonyi oratóriuma szerencsére az előbbi kategóriába tartozik.
Borka Zsolt: Őrizd a lépteimet
Végre! – dobbant a szívem, amikor megtudtam, hogy Borka Zsolt, a műfaj nagy öregjeként számon tartott Sillye Jenő zenekarának tagja saját szólólemezt jelentet meg. Végre! – csettintettem a borítóra pillantva, hiszen a sokak számára ismeretlen számcímek igazi újdonságot ígértek. Végre! – nyugtáztam elégedetten, mikor a korong első hangjai felcsendültek, mert már biztos voltam benne, hogy Borka Zsolt Őrizd a lépteimet című 1999-es albuma kiemelkedő munka.
imperfectum: egyszerű szavak
„Ha tudnád, ha csak megsejtenéd, / hogy a felszín alatt mi rejtezik! / Van egy másik világ, létezik – / és egyre csendesebben int feléd.” Az idézett néhány sor egy karthauzi szerzetessé lett fiatal verséből való, s egy 2005-ben, egyszerű szavak címmel megjelent stúdiólemezen hangzik fel az imperfectum együttes előadásában. imperfectum: igen, így, kisbetűvel. A zenekar születését e fiatalember döntésének köszönheti, s célkitűzése, hogy dalaival – paradox módon – minél több csendet teremtsen hallgatóságában, egyúttal figyelmeztetve arra, hogy Isten jelenlétében az ember rádöbben végletes törékenységére és tökéletlenségére.
Olgyay Hangok: Aki bennem hisz
Rég elmúlt már az a kor, amikor az egyházzene döntően formálta a muzsikához való viszonyunkat. Talán a reneszánsz lehetett az utolsó időszak, amikor még érdemben beleszólhatott az európai zenetörténet fejlődésének irányába. Bánni nem érdemes azonban mindezt, hiszen – bár ritkán bukkanunk rá – ma is létezik olyan, a kor emberéhez szóló, érvényes egyházzene, mely miközben a múlt kincseiből válogat, a jelen emberének hitét vallja. Ilyen az Olgyay Hangok legújabb, 2009 végén megjelent Aki bennem hisz című korongja is.
Neal Morse: Lifeline
A magyar zenekínálat egyik nagy hiányossága, hogy csupán végletek között választhatunk: egyik oldalon múzeumi „magasművészet”, a másikon szemérmetlen profithajhászással gyártott tömegtermék. Középútként pedig – ha van – egyre szűkül az igényes, mégis közérthető zenék kínálata. Külföld viszont elég nagy ahhoz, hogy sokféle kezdeményezés teret nyerjen. A világhír természetesen sosem garantált, de a tisztességes megélhetés elérhető művészi kompromisszumok nélkül is.
Taizé: Irgalmas Istenünk
„Irgalmas Istenünk jóságát mindörökké éneklem.”
Veszélyes vállalkozás imádságra született zenét lemezre venni. Kétféle aránytévesztés fenyeget, hiszen egyfelől az imádságosság hangsúlyozásával alapvető zenei követelményekről feledkezhetünk el, másfelől pedig a felvétel produkció-szemléletű megszervezésével épp az ihletettség tűnhet el először. Mindkét végletet sikerrel kerüli el, s ezért különösen értékes a magyar taizéi mozgalom 2005-ben született albuma, az Irgalmas Istenünk.
Bolyki Brothers: Power
Férfi-kvartett, többszólamú ének, könnyed műfaj? Szó sincs álromantikus nyávogásról, marketing-hadjáratról vagy folytatásos bulvárregényről. Bolyki Brothers néven négy testvér szövetkezett arra, hogy vidám hangulatban, igényes zenével és fáradhatatlan elkötelezettséggel hirdessék minden muzsika Teremtőjét. Pályafutásukat egyéni gospel-feldolgozásokkal kezdték, fesztiválokon léptek fel, versenyeket nyertek, rengeteg lemezen énekeltek, ám a The Fruit Of The Spirit után a legújabb, idén nyáron megjelent albumra csaknem hét évet kellett várni. A fiúk erőt gyűjtöttek, s Power című lemezükön meg is mutatják.
Király Péter: Idegen földön
Paradox, de így van: hitünk alapigazságait – még ha a katekizmusban világosan meg is fogalmazzuk – csupán titkokként tudjuk igazán átélni. Emberi töredékességünk jele ez, mely alázatra tanít, és szüntelen újragondolásra késztet. A kereszténységünk legnagyobb misztériumait megéneklő mai zeneművek többsége azonban a biztosnak tűnő hit hamis pozíciójából prédikál. Ideje van hát a radikális kérdezésnek, melyhez kitűnő segítség Király Péter Idegen földön című oratóriuma.
Folk Iván: Sea Of Glass
„Különleges köszönet a Teremtőnek, amiért a zene nyelvét adta nekünk.”
A fiatalok körében kedvelt keresztény könnyűzene népszerű képviselői – néhány elenyésző kivételtől eltekintve – szinte kizárólag a gitárakkordokra épülő beat-, olykor dallamos rockzene sematikus, már-már unalmas világában mozognak. Funkciójukat pompásan betöltik, jóízűen énekeljük őket, de művészileg nem tudnak többet adni. Ehhez képest alapos meglepetésben van részünk, ha feltesszük a nem túl közismert Folk Iván egy nemrégiben, 2002-ben megjelent lemezét, a Sea of Glass (Üvegtenger) című albumot.