Király Péter: Idegen földön
Paradox, de így van: hitünk alapigazságait – még ha a katekizmusban világosan meg is fogalmazzuk – csupán titkokként tudjuk igazán átélni. Emberi töredékességünk jele ez, mely alázatra tanít, és szüntelen újragondolásra késztet. A kereszténységünk legnagyobb misztériumait megéneklő mai zeneművek többsége azonban a biztosnak tűnő hit hamis pozíciójából prédikál. Ideje van hát a radikális kérdezésnek, melyhez kitűnő segítség Király Péter Idegen földön című oratóriuma.
Folk Iván: Sea Of Glass
„Különleges köszönet a Teremtőnek, amiért a zene nyelvét adta nekünk.”
A fiatalok körében kedvelt keresztény könnyűzene népszerű képviselői – néhány elenyésző kivételtől eltekintve – szinte kizárólag a gitárakkordokra épülő beat-, olykor dallamos rockzene sematikus, már-már unalmas világában mozognak. Funkciójukat pompásan betöltik, jóízűen énekeljük őket, de művészileg nem tudnak többet adni. Ehhez képest alapos meglepetésben van részünk, ha feltesszük a nem túl közismert Folk Iván egy nemrégiben, 2002-ben megjelent lemezét, a Sea of Glass (Üvegtenger) című albumot.
Szilas Imre: Abonyi mise
"Miért, csak az ördögnek lehetnek jó dallamai?"
Így felelt kérdéssel egy néger asszony arra a kérdésre, hogy szerinte hogyan fér össze a gospel/rock-zene a templomi áhítattal. És ez a pajkos, már-már szemtelenül vidám mondat jutott eszembe, miközben hallgattam ezt a zenét. Szilas Imre Abonyi miséjét.