Pákozdi István: A négy misekánon magyarázata
Egyszer egy barátommal beszélgetve feltettem neki a kérdést: mit tart a szentmise legfontosabb részének? A prédikációt, hangzott az azonnali válasz. A kezdeti meghökkenés után magam is elgondolkodtam a feleleten, mely bizony sokak gyakorlati tapasztalatát rögzíti: tulajdonképpen a prédikáció az egyetlen olyan rész a misében, ahol úgy érezzük, közvetlenül megszólítanak minket. Ennyire távoli, idegen és érthetetlen lenne a katolikus liturgia annyi szép, mélyértelmű cselekménye?... A jövő évi budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve érdemes volna fordítani e helyzeten – ebben segít nekünk Pákozdi István nemrég megjelent füzete, mely a szentmise négy misekánonjának magyarázatát adja.
A kánon, másnéven az eucharisztikus ima a szentmise szíve közepe, írja előszavában a szerző. Az áldozati részben a felajánlás, a prefáció és az Isten végtelen hatalmát és dicsőségét megéneklő Szent vagy (Sanctus) után kezdődik, s egészen a Miatyánkkal kezdődő szentáldozási szertartásig tart. Az egyház a liturgia egységének megszilárdulása után hosszú évszázadokon át egyetlen eucharisztikus imával rendelkezett (a mai 1-es vagy római kánon), s a II. Vatikáni Zsinát nyomán bekövetkező liturgikus reform során születtek olyan további kánonok, melyeket a miséző pap szabadon választhat, ugyanakkor ezek, bár megfogalmazásukban itt-ott különbözőek, pontosan ugyanazt a hittartalmat és imádságos lelkületet hordozzák. Szó sincs azonban arról, hogy ezek a szövegek valamiféle frissen megszerkesztett, előzmény nélküli imádságok volnának: a korai kereszténység nemrég fölfedezett szövegforrásai igazolják, hogy a hagyomány szinte változatlan formában őrizte meg e sorokat. Ezekből a forrásokból merített tehát a reform, amikor a megújított szentmiséhez további kánon-változatokat keresett és alkotott. Mindezek pontos körülményeiről szintúgy olvashatunk Pákozdi István kis könyvében, mint az egyes kánonok szerkezeti elemzéséről, illetve sajátos szemléletük bemutatásáról. A szerző röviden kitér gyakorlati kérdésekre is: miért használatos a legszélesebb körben a 2-es számú kánon, miért szorult háttérbe az 1-es, és milyen értékei vannak a 3-as, illetve 4-es kánonnak.
Pákozdi István a zárszóban hosszan idézi Ferenc pápát, aki egy 2018-as katekézise során beszélt az eucharisztikus imákról. Lendületesen szárnyaló, őszinte lelkesültségű mondatait a szerző maga is sorvezetőként ajánlja az olvasó számára: ha megértjük, valóban át tudjuk élni hitünk legnagyobb misztériumát: Jézus Krisztus megváltó áldozatát – és ez átalakítja életünket.
Pákozdi István: A négy misekánon magyarázata, Szent István Társulat, Budapest, 2018