www.villanyharfa.hu

Lélektől lélekig

„Mi arra születtünk, hogy az éjbe fényt vigyünk. Mi vagyunk a fény gyermekei…”

konyvjegyzet_lelektol_lelekigSzokatlan dolog, ha valakiről már életében könyvet írnak. Ha hozzáteszem, hogy művészemberről van szó, talán már érthetőbb a dolog, bár még így is csak a legnagyobbakat illeti meg ez a dicsőség. Mégis, Bodnár Dániel Lélektől lélekig című könyvének hőse semmi különöset nem csinált, csupán tette, amit kellett, akár alkalmas az idő, akár nem. Hát, akkoriban (a 70-es évek eleje) nem volt éppen alkalmas… Lehetett szidni Magyarország fiatalságának erkölcsi, morális állapotát, történelmi öntudatlanságát (a legtöbben szidták is), ám emberünk nem így tett, sőt.

Megszólította ezt a közömbösnek látszó tömeget, s az pedig válaszolt neki. Megújulással. Olyan megújulással, amit az államhatalom mellett egy ideig a magyar katolikus egyház vezetése sem nézett jó szemmel. Az akadékoskodókkal azonban ő mit sem törődött, hanem sokezerszer körbeutazta az országot, hirdette az evangéliumot, és írta rendületlenül dalait – mivel zenészember. Senki sem fizette meg ezért, csak a Jóisten. Ő viszont bőségesen. A fiatalok között ma már mindez történelemnek számít, akik egykor szájhagyomány és kézi másolás útján adták tovább a néma forradalmat: énekeit és lángoló szavait.

Hősünk fáradtságos munkája lassan beérett, amit ez a most megjelent könyv is mutat. Most fanyaloghatnék azon, hogy lehetne a mű kicsit alaposabb, bővebb és mélyrehatolóbb, hogy sokan szólalnak meg benne, és így egy kicsit vegyes a színvonala…, de nem teszem, mert nem érdemes. Már az nagy dolog, hogy ez a könyv egyáltalán megjelent. Hogy itt van, és elolvashatjuk. Lapjain egy olyan ember képe bontakozik ki szemünk előtt, aki a XX. századi médiacsinált akcióhősökkel ellentétben igazi, hiteles példakép. Ilyen pedig kevés van. Azt hiszem, sokaknak nem kell már bemutatni, de aki még nem tudná: Sillye Jenőről szól ez a könyv.

(Bodnár Dániel: Lélektől lélekig – Sillye Jenő énekes és dalszerző, Múzik Bt., 2002, 144 oldal, ármegjelölés nélkül)

Paksa Balázs

Megjelent: Ünnepi Harangszó, 2002. szeptember-október