Interjú ifj. Balogh Ferenccel
Ifj. Balogh Ferenc keresztény DJ-vel a Quart.hu zenei portál munkatársa készített interjút 2013. áprilisában.
*
A Biblia a legnagyobb fantasy
Ifj. Balogh Ferenc, avagy Francis Balogh Jr. (röviden FBJr.) zenész és a Hit Gyülekezetének tagja. Last Minute című lemezén dubsteppel és más elektronikus tánczenei műfajokkal idézi meg az apokaliptikus bibliai próféciákat. Pajor Tamással is dolgozik, nemrég egy diszkóban léptek fel együtt. A Vice zeneblogjának a keresztény dubstepről szóló cikkében is kiemelt helyen szerepelt – bár ez őt magát lepte meg a legjobban. Vele beszélgettünk arról, hogy van-e ellentmondás a keresztény üzenet és az elektronikus tánczene között. (A Last Minute letölthető a hivatalos honlapról, a magyar változatban a Zene menüpontra kattintva.)
– Mennyire lepődnek meg az emberek azon, hogy keresztény elektronikus tánczenét játszol, ezen belül több számod „keresztény dubstep”?
– Nagyon meglepődnek – de én azt gondolom, hogy csak látszólagos az az ellentmondás, ami sokak szerint a kereszténység és az elektronikus tánczene, vagy a dubstep között feszül. A Biblia üzenetétől egyáltalán nem áll távol a modernitás, a modern zene vagy vizualitás. Az emberek gondolatvilágában él egy kép arról, hogy milyen Isten, milyen a Biblia, milyen Jézus, berakják egy skatulyába, ezzel letudják ezt a kérdést. A képzeletükben a kereszténység egy bizonyos módon jelenhet meg: csak a templom falain belül, csak olyan ruhában, csak úgy. De rengeteg olyan keresztény megújulási mozgalom volt, amelynek épp az volt a célja, hogy ezekből a keretekből kimozdítsa a keresztény üzenetet, bevigye a városokba, az emberek közé. Igazából az első egyház is, amelyet Pál apostolék alapítottak, teljesen urbánus szervezet volt, pezsgő, élettel teli. Nyugat-Európában, Amerikában egyébként a keresztény popzene sokkal elfogadottabb dolog. A hetvenes években a Petra zenekaron, a keresztény rock úttörőjén még megdöbbentek az emberek; de ma már a nagy lemezboltokban, a digitális áruházakban van „vallásos zene” kategória, és ebben a soultól a funkyn át a rapig mindent megtalálsz. Igazából nem a műfaj a kérdés, hanem hogy milyen üzenettel töltöd meg a zenét.
– Van keresztény black metal avagy unblack metal is.
– [nevet] Azért én azt gondolom, hogy van egy határ, amelyen túl egy zenére a legjobb indulattal sem lehet azt mondani, hogy keresztény tartalmú. Megkérdeztem sok ismerősömet, aki elektronikus zenében járatos, és ők kifejezetten lájtosnak találták, amit én csinálok. Tehát nem ez az igazi durva dubstep. És nem minden számban megy az abálás, vannak lágyabb, merengősebb témák.
– Azért van egy-két combosabb basszus.
– Van, persze. [nevet] Nézd, ha valaki mindenféle előítélet és szemellenző nélkül csak kinyitja a Bibliát, és mint egy történetet elkezdi olvasni, rájön, hogy ez a könyv a legnagyobb fantasy. Ha megfilmesítenék, a tizennyolcas karika nem lenne elég a csatajelenetekhez. A Biblia évezredek óta a leginspirálóbb, legérdekesebb mű. A hollywoodi rendezőket is a mai napig megihleti. Russell Crowe főszereplésével csinálnak most Noé-filmet, voltak hírek arról is, hogy Spielberg és Ridley Scott is tervez bibliai filmeket.
– Azért is meglepődnek sokan, mert az elektronikus zene a közvélemény szemében – joggal vagy anélkül – erősen összekapcsolódott a drogokkal, illetve a diszkóval, a hétvégi bulizással, az alkalmi szexszel.
– Hogy egy közhelyes hasonlattal éljek: a baltával lehet fát vágni, be lehet fűteni, és akkor nem fagyunk meg, de a baltával lehet embert is ölni. A zene is eszköz. Ráadásul nagyon spirituális dolog, ami soha nem semleges, mindenféleképpen közvetít valamit. Lehet arra használni, hogy a bulizást, a drogokat, a szexet népszerűsítsd vele, és lehet másra is használni. Én például arra használom, hogy bibliai próféciákat, apokaliptikus képeket jelenítsek meg. Szerintem erre nagyon alkalmas a dubstep, mert erősen vizuális műfaj, ezért is tetszett meg. Bevallom, amikor egy barátom először megmutatta egy-két évvel ezelőtt, dőltünk a röhögéstől. Az jutott eszembe, hogy olyan ez, mintha az Optimus Prime és a Megatron összevitatkozna, mi meg ezt hallgatnánk. Mivel tízegynéhány éve foglalkozom elektronikus zenével, reklámfilmekhez, tévéműsorokhoz is írok alkalmazott zenéket – most éppen egy planetáriumnak készítek szimfonikus zenét –, illetve együttesben is játszom, az Elgosban, ezért elkezdett érdekelni, hogyan lehet ezeket a hangokat kicsavarni a gépekből. És mivel keresztény vagyok, ezért ez adódott, hogy csináljak egy ilyen albumot. De ez igazából az interneten létezik, nem kezdtem például kiadóknál házalni vele, hogy „jó napot kívánok, én vagyok a keresztény DJ.” [nevet] Visszatérve a drogok kérdésére: én nem tudom, hogy húsz év múlva kik fogják vezetni a világot. Belenéztem a YouTube-on néhány partiról készült videóba, és nem tudom elképzelni, hogy normálisak maradnak ezek a fiatalok, ha ilyen intenzitással kapják ezeket a dózisokat a drogból, a szexből. A gyülekezet a kezdetektől fogva a zászlajára tűzte, hogy igyekezzünk a fiatalokat „jó irányba” terelni – bár ez nagyon eminensen hangzik –, hogy ne a kábítószerben meg ne az alkoholban találják meg a boldogságot, mert létezik egy másfajta boldogság is, amely mindezek nélkül működik, és sokkal jobb és nagyobb, mint amit az anyag tud adni.
– Szerinted ez most durvább, mint korábban volt? Akár ha Pajor Tamás viselt dolgait megnézed...
– Az igaz, hogy Pajor Tamás emblematikus figurája volt a budapesti undergroundnak és ennek a „csapjuk szét magunkat” életformának. De ma már tömegével vannak ilyen emberek, mint Tamás, nem egy. Én azt látom, hogy ezeken a bulikon hihetetlen módon leamortizálják magukat, és nem tudom elképzelni, hogy ha valaki ezt életvitelszerűen csinálja, az normális marad, mondjuk cégvezető lesz, vagy mérnök, vagy bármilyen szakember. Ráadásul egyre korábban kezdik. Tudom, hogy úgy gondolják, hogy majd abbahagyják, de szerintem eljön az a pillanat, amikor már nem tudják abbahagyni. Az embernek van egy jogos igénye az eksztázisra, hogy kitombolja magát, és a fiatalságban ez abszolút benne van. De ez a felszabadult öröm, ez az eksztázis benne van Isten jelenlétében is. Ha az ember befogadja a szívébe Jézust és elkezdi azt az életet élni, amelyről a Biblia beszél, akkor meg fogja tapasztalni, hogy az igazi eksztázis valójában az Isten szellemével való találkozásból adódik, és tulajdonképpen a drogok csak az eredetinek az utánzatai. Olvasd el Dávid király történetét Sámuel könyvében: a saját felesége megutálta őt, mert olyan vadul táncolt Isten előtt, amikor bevitték a frigyládát Jeruzsálembe. Nézte a felesége, hogy „ez az én férjem, aki így őrjöng és tombol?” És aztán az derül ki a Bibliából, hogy Isten előtt ez volt a kedves, hogy ez a hatalmas hadvezér, aki előtte legyőzte Góliátot és egy csomó nagy hadsereget, őrjöngve táncolt.
– Pajor Tamással március 23-án a hajmáskéri Sky Tiger diszkóban léptél fel. Ennek milyen visszhangja volt? Egyáltalán, így volt meghirdetve, vagy az emberek elmentek szórakozni, és egyszer csak ezzel szembesültek?
– Hát nem teljesen. [nevet] A gyülekezetnek és a gyülekezet üzenetének nagyon sok helyen vannak szimpatizánsai, ennek a diszkónak a tulajdonosa is ilyen. Vele beszélgettünk arról, mi lenne, ha kipróbálnánk, hogyan hat ez a zene és Tamás prédikációja együtt, ebben a közegben. Ez egy kísérlet volt, és nem tudom megígérni, hogy folytatjuk; inkább abban látom a jövőt, hogy kimondottan ennek lesz meghirdetve, hogy ne legyen az, hogy az emberek elmennek szórakozni, és nagyon nem kíváncsiak arra, hogy valaki elmondja a megtérésének a történetét. Azt éreztem ezen az estén, hogy nagyon megosztotta a közönséget. Volt, aki iszonyúan kiakadt. Olyat is lehetett érezni, hogy voltak, akik azt gondolták: „öcsém, 18 éves vagyok, és már durvább dolgokat megcsináltam, mint te”. Ugyanakkor amikor a Tamás elmondta a megtérése történetét, akkor az ült, lehetett érezni, hogy megállt a kés a levegőben, mert olyasmit mondott el, amit valóban átélt. Behatolt oda a sötétbe ez az üzenet. Szóval jó része is volt, és rossz része is.
– Lemezeket terveztek?
– Én Tamás lemezeinek hangszerelését, produceri munkáit szoktam végezni. Volt más közös projektünk is, például pár éve az Örömtánc a Hősök terén, ahol 1300 fiatal táncolt a közös dalunkra, és biztos, hogy lesz a jövőben még több ilyen kiadvány.
– Nagy viták vannak arról, hogy a keresztény pop, keresztény rock és a többi nevezhető-e külön stílusnak. Egyesek szerint igen, mások szerint ez kifejezetten rosszat tesz a zenének, skatulyába zárja.
– Tudom, hogy ezzel kapcsolatosan nagy cinkelés megy. Szerintem azért, mert vannak olyan kereszténynek mondható produkciók, amelyek vagy színvonalukban nem érik el azt, ami a világban a mérce; vagy olyan is előfordul, amikor később kiderül a tagokról, hogy nem is voltak teljesen hiteles keresztények. Ezek nagyon rosszat tesznek ennek a műfajnak. De van olyan keresztény pop is, amely élvezhető, minőségi, és technikai, zenei szempontból nagyon profi. Például az ausztrál Hillsong United rendszeresen szerepel világi toplistákon, és mindenki tudja róluk, hogy keresztények, ezt nyíltan vállalják. Nincs kódolva az üzenet, mint például az én albumomon, amelyen szinte el sem hangzik, hogy ez egy keresztény dolog lenne. Ezzel együtt elfogadják, amit csinálnak, mert profi, ráadásul a kor trendjeivel lépést tartó produkció. A kérdés másik oldala pedig az, hogy rengeteg keresztény ember van a Földön. Ha csak a Hit Gyülekezetét megnézem: iszonyú sok a fiatal, és nekik is vannak zenei igényeik. Tehát ők is potenciális közönsége ennek a zenének. Szóval ez létező dolog, fejlődik, virágzik, megy előre.
– Te hallgatóként keresed a keresztény zenéket, akár az elektronikus zenén, dubstepen belül, akár ezen kívül?
– Igen, bár a dubstep még világi szinten is annyira új, hogy kevesen vannak, akik keresztény üzenettel csinálják; őket gyűjtötte össze a This Is Christian Dubstep válogatás. És persze figyelem a meghatározó producereket, Skrillexet és a többieket, próbálok rájönni, hogyan lehet előállítani ezeket a hangszíneket, amelyektől a dubstep dubstep lesz. De én ezt a műfajt alapvetően nagyon jó zenei tréfának tartom, ami kétségkívül megváltoztatott sok mindent. Már a kereskedelmi rádiók is játsszák, beszivárgott a popzenébe, minden második slágerben van egy lefelezett kiállás, és jön a wub-wub-wub. Ez most a korszellem, és nem mondom, hogy le fog csengeni, hanem inkább be fog állni a sorba úgyanúgy, mint a drum and bass. Emlékszem, amikor először hallottam drum and basst, ültünk és néztünk, hogy ez mi, annyira újszerű volt, annyira zúzós. Aztán szépen lassan beolvadt a médiába, és ma már előfordulhat, hogy egy időjárás-jelentésnek drum and bass az aláfestő zenéje, és nem akadsz le, mert megszoktad, hogy ott van. Már vannak rockzenekarok is, amelyek arra vetemednek, hogy dubstepet keverjenek a zenéjükbe. Volt ugye a Korn és a Skrillex közös albuma, és ma már tucatszámra vannak ilyenek. Például van egy keresztény csapat is, a Kronicles: tiszta Linkin Park az egész, és ugyanakkor dubstepes is. Nagyon jó, hívják őket fesztiválokra is, a YouTube-on is elég komoly nézettségük van.
– A Hit Gyülekezetén vagy a tágabb keresztény közösségen belül milyen visszajelzések vannak?
– Én ezt az egészet nem annyira befelé, inkább a világnak szánom, a címtől kezdve (Last Minute) egy apokaliptikus üzenet az egész. De akik ismerik a gyülekezetben, általában azt mondják, hogy profi, tetszik nekik. Csak hát nyilván ez egy korosztály, érted. Nehéz elképzelni, hogy egy negyven-ötven éves ember beül a kocsiba, és erre vezet. [nevet] Bár erre is van példa. Más meg önmagában az elektronikus zenétől is menekül, nem tartja zenének, függetlenül attól, hogy hívő vagy világi.
– Azért a dubstep ezen belül is nagyon megosztó műfaj.
– Igen; de én azt is látom, hogy sok ember, aki eddig lezárta az ajtót, valamiért a dubstepért meg rajong, főleg a rockerek. Ha megnézed a dubstep ismérveit, a lefelezett dob például tiszta metál; a torzított gitárt pedig a wobble basszusok helyettesítik. Az Elgos zenekarban is a gitárosunk azt gondolja, hogy azért a Van Halen az igazi, bár egyébként modern gondolkodású srác. De amikor megmutattam neki a dubstepet, teljesen lehidalt, és szénné hallgatja ezt, amit csináltam.
– Nehéz volt leszedni, kiókumlálni, hogy hogyan csinálják?
– Elkezdtem nézni a YouTube-os tutorialokat, ahol mindenki osztja az észt, profik és amatőrök is. Meg kell hogy mondjam, szerintem ezt a típusú elektronikus zenét a legnehezebb összerakni, mert a lényege valójában egy nagyon gondosan kiszámított vágási feladat. Van egy felvezető rész, ami akármi lehet, akár egy trance is kijöhetne belőle, de nem; és amikor jön a drop, a zúzás, ott meg gyakorlatilag különböző virtuál-analóg szintetizátoroknak és az LFO-nak egy bizonyos összekötése szól, olyan modulációkat kell végrehajtani, amelyekből kijönnek a wub-wub-wubok. Nyilván akik ezt kitalálták, igyekeznek megtartani maguknak a know-how-t, de aztán szépen lassan kiszivárgott. Például, hogy Skrillex igazából egy FM8 nevű szoftveres szintetizátort használ, amit ha csak úgy elindítasz, akkor nyolcvanas évekbeli szintihangzásokat hallasz, és nagyon bonyolult beállításokat kell csinálni, hogy kijöjjenek ezek a hangok. [Itt van erről egy videó.] Az egész egy kísérletezés. Egyébként Jean Michel Jarre mondott egy jót, van egy videó, ahol bemutatja az összes régi analóg kütyüt, ezeket a telefonközpontokat; és ebben beszél arról, hogy bár az elektronikus zene még mindig „modern és új”, valójában azért már több évtizedes múltra tekint vissza. Ugyanúgy, ahogy a rockzenében megvan a Gibson, a Fender, a Stratocaster, a komolyzenében a Stradivari és a Bösendorfer, az elektronikus zenének is megvannak a maga emblematikus hangszerei, amelyekből azokat az iszonyat jó hangokat ki tudod csavarni.
Rónai András
Fotó: Hajdú D. András [origo]
(Köszönjük Bede Mártonnak, hogy felhívta a figyelmünket a Vice cikkére – a Quart.hu megjegyzése)
(Forrás: www.quart.hu)