www.villanyharfa.hu

Major Sándor a nagymarosi találkozókról

Major Sándor ny. kismarosi plébánosA Keresztény Élet 2014. augusztus 3-iki számának Papi arcélek című rovatában Major Sándor atya vall a Nagymarosi Ifjúsági Találkozók kezdeteiről.

*

„1920-ban születtem Kecskeméten. Szüleim pedagógusok voltak. Már ötévesen tudtam írni, olvasni, ezért beírattak az iskolába. A kecskeméti piarista gimnázium elvégzése hatalmas küzdelmet jelentett. Ettől kezdve nagyanyám és nagynéném neveltek, mert szüleim Heves megyében kaptak állást. Édesanyám tizenhárom éves koromban meghalt.

A piaristák nagyon szigorúak, de igazságosak voltak, sokat segítettek, és felejthetetlen kirándulásokat köszönhetek nekik. A cserkészet végigkísérte a gyerekkoromat.

Nagyanyám mindenáron azt akarta, hogy pap legyek, ezért dacból katonatisztnek jelentkeztem, de a szívem miatt alkalmatlan voltam. Bekerültem Egerben a jogra, és elvégeztem a jegyzőképzést is. Így két év múlva már munkát vállaltam” – meséli Sándor atya.

Naszódon kapott állást, és gyalog bejárta a Máramaros vidékét. A háború alatt Miskolcra került ezredírnoknak, 1942-ben leszerelt, és Nagymaroson lett jegyző. Itt ismerkedett meg Sík Zoltán atyával, és cserkészparancsnok lett.

„Szép lassan azt vettem észre, hogy milyen jól érzem magam ezekkel a gyerekekkel. Láttam ugyanis, hogy hihetetlenül nagy szükségük van egy öregebb barátra, aki vezetni tudja őket, tanácsot tud adni nekik, az Úristen útján próbálja tartani őket. Nagyon jó példát adott erre Sík Zoltán. Egyre többször gondoltam arra, hogy ott kell hagynom az irodát, és a papi hivatást választom, hogy még jobban tudjam szolgálni őket.”

1944. szeptember 1-jén vonult be az esztergomi szemináriumba. Decembertől márciusig a pince sötétjében hallgatták az előadásokat. Karácsony másnapján az oroszok elvitték majdnem az egész élelmiszerkészletüket, attól kezdve bab, alma és néha főtt krumpli volt hónapokig a napi menü.

„Tanárainkat mélyen tiszteltük. Nagyon jó példát adtak az istenszeretetre, imádságos emberek voltak, és a tudománynak éltek. A légkörben, amit teremtettek nekünk, egészen természetes volt, hogy számunkra semmi más nem fontos, csak az Úristen szeretete.

1949. június 18-án boldog Meszlényi Zoltán szentelt pappá. Budaörsre helyeztek Sík Zoltán mellé, aki rögtön bele is dobott a mély vízbe. Ő a lányiskolába járt, a fiúkat pedig rám bízta. Mind a nyolc osztályt. Félelemmel vegyes örömmel vágtam bele, de élveztem a kihívást, mert nagyon szerettem tanítani.”

Fél év múlva Lábatlanra került Fischer Lajos mellé, ahol gyönyörű két és fél évet töltött. 1952-ben az esztergomi bazilika karkáplánja lett, mellette a kerektemplomi iskolában tanított hittant.

„Itt gyűlt meg először a bajom a hatalommal. Rám akarták fogni, hogy letéptem a vörös drapériát az ünnepi dekorációról. Máskor az ÁEH-ba kellett mennem Pestre, ahol olyan hangnemben beszéltek velem, hogy meg voltam győződve, én innen nem megyek haza. Összeesküvőnek neveztek, hazaáruló voltam, gazember, ami csak kifért a szájukon. Majd felszólítottak: Most pedig takarodjon! Ülve maradtam, és azt mondtam: nem, eddig maguk beszéltek, most én fogok. Kérem, vegyék tudomásul, hogy ezután is pontosan úgy fogok viselkedni, ahogy eddig! A következő évre nem kaptam hitoktatási engedélyt.

1954 szeptemberében kerültem Varsányba. Naponta kétszer jártam ki a hét kilométerre lévő Sipekre biciklivel, később motorral.

1957 januárjában Balassagyarmatra helyeztek. De pár hónap után plébános-helyettesnek neveztek ki Lábatlanra. Az itt töltött tizenhárom év alatt sok szép élmény maradt meg. Balás Béla, a mai kaposvári megyéspüspök „takarító-mindenes” volt nálam: akkor csapták ki ugyanis a szemináriumból, mert nem ment el békegyűlésre. Itt készült a vizsgáira, majd két év múlva visszavették.

A plébániától a második házban lakott a párttitkár. A felesége minden vasárnap jött a misére. Engedélyt kért, hogy felvehesse magnóra a beszédeimet. Valami olyasmit mondott, hogy a férje is vallásos ember, csak nem mer templomba jönni. Én persze nagyon jól tudtam, hogy miről van szó, de ráhagytam.

Ennek az lett az eredménye, hogy elég sűrűn kellett megjelennem a rendőrségen, vagy a tatabányai ÁEH-nál. Folyamatosan zaklattak minket, mindenáron próbálkoztak, de csak nem tudtak belénk kötni. Volt részem házkutatásban, akadályozták a hittanos gyerekeim beíratását, ezért a püspököm jobbnak látta, ha Kismarosra helyez.

1970. április elsejével kerültem ide, Csernota Jenő mellé. A fiatalok jó kezekben voltak, mert Kerényi Lajos nagymarosi káplán járt ki hozzájuk hittanórára.

Egyszer bekopogott hozzám egy fiatalember, aki azt kérte, néhány dalát szeretné eljátszani, elimádkozni a templomban. Kezdetben a vasárnapi litániákon, később egy-két misén engedtem énekelni őt néhány barátjával. Ő volt Sillye Jenő. Később Nagymarosról is jöttek a gitáros misékre, aztán kitaláltuk, hogy szervezzünk ifjúsági találkozót, ahová elhívunk másokat is. El is jöttek szép számmal, az énekeket megtanulták. Akkora volt a siker, hogy később újabb találkozókat rendeztünk. Később Pestről is kijártak hozzánk fiatalok. Hihetetlen fegyelmezett volt a társaság. Lelkesek voltak, tiszta szívből énekeltek, szinte mindegyikük áldozott. Olyan élmény volt ez mindenkinek, persze nekem különösképpen, amiért érdemes lett volna még börtönbe is mennem.”

Ekkor fogant meg Sándor atyában a gondolat, hogy a szomszédos templom méretei alkalmasabbak egy ilyen összejövetel befogadására. Nagymaroson Horváth István atya ezekkel a szavakkal adta áldását az összejövetelekre: „Tudod, nagyon félek! De az Úristentől egy fokkal jobban. Gyertek!” Ettől kezdve váltak rendszeressé a Nagymarosi Ifjúsági Találkozók.

Sándor atya az utóbbi években súlyos betegsége mellett is próbálta ellátni szeretett faluja lelki gondozását. Kilencven évesen költözött a Migazzi Öregotthonba, ahol mindennap imáiba foglalja híveit, és nagyon örül annak, hogy a plébániai élet ugyanolyan aktívan zajlik, mint az ő idejében.

Forrás: Kilencven év a kereszt alatt – Major Sándor élete

Összeállította: Rózsásné Kubányi Andrea

(Megjelent: Papi arcélek – A fiatalokért akartam dolgozni, Keresztény Élet, 2014. augusztus 3.)