Menü

Sillye Jenő pályaképe

Ha szóba kerül a magyar katolikus egyház legutóbbi negyven évének evangelizációs munkája, elsőként jut eszünkbe a ravasz kommunista elnyomás, másodikként pedig a kisközösségi megújulás, mely kézen fogva járt egy egészen új egyházzenei műfaj megszületésével. A keresztény gitáros zene egyik elindítójaként, valamint sokáig egyedüli képviselőjeként pedig megkerülhetetlen Sillye Jenő neve. Rendkívül nehéz feladat egy eddig csaknem 42 éves, alkotásokban, közösség-építésben és szolgálatban gazdag pályafutásról tömören írni úgy, hogy annak minden lényeges elemét megragadjam, így elsősorban zenei szempontból próbálom felvázolni a magyar keresztény beatzenei mozgalom egyik megteremtőjének pályáját, noha tudom, hogy maga a zene csak egy kis szelete a történteknek, melyekről érzékletes korrajzot fest Dr. Kőszeghy Miklós kitűnő írása.

*

Sillye Jenő 1947-ben született Budapesten, Angyalföldön, s elvált szülők gyermekeként vallásos édesanyja és nagymamája révén került kapcsolatba a hittel. A 60-as években Magyarországra betörő beat őt is magával ragadja: gitárt vesz, és zeneiskolában is tanul hangszerén játszani, közben pedig plébániai kórusban énekel. 1969-ben írja első dalát (ennek címe: Hol van a szeretet?), egy papi lelkigyakorlaton zenés tanúságtételével elementáris hatást tesz a fiatal atyákra, majd 1971-ben elindítja Kismaroson a később Nagymarosra átkerülő, legendássá vált ifjúsági találkozókat.

Mielőtt azonban továbbmennénk, rögzítsünk egy helyzetképet egyházunk hatvanas évekbeli állapotáról. A kádári hatalmat szolgáló Állami Egyházügyi Hivatal a hierarchia minden szintjét kézben tartotta. A vallásukat gyakorló hívők a szocialista társadalomban másodrendű állampolgároknak számítottak, s minden vallási megnyilvánulás a templomok falain belülre szorult. A hívők körében Mindszenty József bíboros hercegprímás kultusza hódított, s a népegyházi szemlélet külsőségeiben élve kevéssé avagy ellentmondásos formában jutottak el hozzájuk a többek között a II. Vatikáni Zsinattal fémjelzett egyházi megújulás eredményei. Blanckenstein Miklós találóan fogalmazta meg később: szentet vajúdó idők voltak azok (Forrás, 119. o.).

A műfaj korai előfutárai (többek között Szilas Imre) után ebbe a közegbe érkezett Sillye Jenő, akinek egyszerű dalai – a később híressé vált „Dunakanyar-generáció” fiatal papjainak vezetésével – kisközösségekbe hozták össze a fiatalokat, akik egy új, az eddigieknél személyesebb kereszténységet élhettek meg így. Jenő (nagyon sokan csak így hívják) dalainak ereje sem azok zenei igényességében áll, hanem az azokat éneklő ember hitelességében. Zenei felfogását ugyanakkor jól érzékelteti következő néhány mondata: „Úgy zenéltünk, ahogyan a gitár megszólalt. Valahol angolszász zene ez is, de különbözött az akkori beat- és rockzenétől. (…) Amit valaha írtam verset, nem költemény volt, hanem dalszöveg. Ez magam számára is ellentmondásos, hiszen számomra is a Jónás könyve a mérce a költészetben. Azzal oldom fel, hogy önmagából a művészi élményből nem fakad hit. Ma is divat feljárni a Mátyás-templomba, hangversenyre, de engem mindig az vezérelt, hogy megértsenek az átlagos emberek. Nem akarom ezeket a szövegeket versnek nevezni, mert nem akarom ezzel megsérteni az irodalmat. A gondolat volt előbb, ehhez jött a szöveg, ebből a dalok.” (Forrás, 115. o.)

*

Sillye Jenő több száz dal mellett féltucat nagyobb lélegzetű művet is írt, ám az egységes ívű, mégis változatos életműben több komoly hangsúlyváltás is felfedezhető. Zenei szempontból az 1969-76 között írt dalai képezik az I. korszakot. Az ekkoriban születő énekek végletesen egyszerűek, szűk harmóniakészletűek, többségükben lépegető dallamúak (esetenként egy-egy nagy ugrással), valamint a szöveg is közérthető, néhol szinte banális. A legelső dalok virágénekszerű naivitását fokozatosan váltják fel a komolyabban megformált énekek, melyek itt-ott magukon viselik a kortárs világi beatzene néhány hatását is. E korszak kiemelkedő dalai többek között a Gyertyaláng és a Mielőtt egyet lépnél. 1972-ben írja a szerző legelső nagyobb lélegzetű művét, az Értem is meghalt a kereszten című passiójátékot, melynek keretes szerkezetű dalfüzére nem a konkrét cselekményt, hanem a Megváltó körüli szereplők élményeit közvetíti, személyes közelségbe hozva, mintegy „itt és most” történetté alakítva az eseményeket.

*

A szerző 1976-ban megismerkedik Kovács Gábor papköltővel, s a két alkotó között majd’ egy évtizedre szoros munkakapcsolat alakul ki. (Kovács Gábor így vall a találkozásról.) Az atya versei költői rangú alkotások, s ez hallhatóan Sillye Jenőt is inspirálta. Az ekkor született énekek egyrészt konkrétabb lelki helyzeteket rajzolnak körbe (Mersz-e dönteni?, Hétköznapok Szentlelke), másrészt mélyebben merítenek a Szentírásból (Példázat a magvetőről, Csipkebokor, Mutasd meg nekünk az Atyát), harmadrészt pedig a magyar, valamint az egyetemes egyháztörténelem szentjeihez fordulnak (Jézus anyja-litánia, Imre, Margit, Miki Pál és vértanú társai, Ugandai vértanúk). A II. korszak 1976-tól 1984-ig tartó időszakában tehát már végleg kialakul Sillye Jenő saját, lírai dallamosságra épülő stílusa.

E korszak azonban további újdonságot is hoz az életműben: az alkotópáros ezidőtájt kezd foglalkozni nagyobb zenei formákkal, s több oratorikus művet írnak közösen. Ezek:

Perzsa oratórium – a megtestesülésről (1974),
Keresztút – dalciklus (1977),
Tégy szívedre pecsétnek – misztériumjáték Szent Tarzíciuszról (1977),
Kristályóriás – húsvéti oratórium (1982),
Jól csak a szíveddel látsz – dalciklus A. de Saint-Exupéry: A kis herceg c. műve alapján (1982),
Szonettkoszorú – dalciklus a keresztút állomásai alapján (1983),
Jöjj, Lángoló! – pünkösdi misztériumjáték (1984).

A hangszerelés ezekben a művekben már klasszikus kamarazenekarral és kórussal bővül, mely az eredeti beat-felfogástól való távolodás igényéről tanúskodik. A végső elszakadás azonban nem történik meg: Sillye Jenőből nem lesz klasszicizálódó zeneszerző, megmarad beat-muzsikusnak, amit két momentum is jelez: egyrészt nagyobb lélegzetű művei külön-külön, illetve „egy szál gitárral” is eljátszható tételekre oszlanak, másrészt elenyésző bennük a zenei nagyformára való törekvésről tanúskodó tematikus összefüggés. Bizonyos szempontból kivétel ez alól az 1983-ban írt Szonettkoszorú, melyet – bár formája szerint dalciklus – a sűrű előre- és hátrautalások, a zenei alapmotívumok következetes fejlesztése az egyik legsűrítettebb, a gitáros műfaj művészi határait már-már szétfeszítő Sillye-művé avat. Az oratorikus művek mellett (melyeket a szerző nagyobb szabású, alkalmi előadásokon szólaltat meg nagyobb apparátussal) Sillye saját szövegeivel is keletkeznek fontos dalok: Tekintet nélkül, Arcodon érzed, Te vagy az út, A világnak Krisztus kell!.

*

1984 több tekintetben is lényeges év a szerző munkásságában: a legfontosabb talán, hogy Kovács Gábor szövegei a Jöjj, Lángoló! című misztériumjáték elkészültével eltűnnek Sillye Jenő dallamai mellől, megnyitva az életmű III. korszakát. További hozadék, ezúttal a műfaj számára, hogy egy versmegzenésítés 1981-es rádiófelvétele után ebben az évben félhivatalosan (Hozzád vonzott a fény című, válogatott dalokat tartalmazó műsoros kazetta Jugoszláviából), majd hivatalosan (Kristályóriás hanglemez az Ecclesia-Hungaroton közös kiadásában) is megjelennek szerzőnk művei. Sillye Jenő újabb szövegei letisztultabbak, még közvetlenebbek a korábbiaknál, zenéjéről szólva pedig érdemes elidőznünk egy kicsit kiforrott stílusának jellegzetességeinél. Sillye jóval több mint 300 dalt írt, melyek között természetesen vannak akkordbeli, dallambeli hasonlóságok. Szerzőnk bizonyos harmóniameneteket és dallamfordulatokat különösen kedvel, dallamalkotása két alapvető típus köré csoportosítható:

(gyakran egy nagy felfelé történő ugrást követő) lassan, lépegetve, esetleg nagyobb kitérésekkel ereszkedő hangsor (pl. az Álmaimból, lelkemből refrénje);
fokozatosan (gyakran három fokozatban) emelkedő, a csúcspontot gyorsan elérő dallam (pl. a Most már látom refrénje).

A két típus egy dalon belüli alkalmazására jó példa a Jöjj, Lángoló! fináléjának eleje, a Boldog dal (Nem tudtam, hogy van ilyen szerelem…) versszaka és refrénje.
Az életmű talán legnépszerűbb dalainak (A Duna mellett, Tied vagyunk, A fény gyermekei, Álmaimból, lelkemből) keletkezése mellett a III. korszak elején készült el ezidáig utolsó nagyobb összefüggő műve, a Jézus anyja, Mária című oratorikus dalciklus, az 1987-es Mária-évre időzítve. A rendszerváltozás hősünket közösségépítés közben találja (Budapest-Káposztásmegyer lakótelepei között épül új templom és lelki közösség), ám a körülötte zajló változásokat is megénekli egy-egy dalban, nemzeti elkötelezettségéről bizonyságot téve (Szállj, dalom, Épül az Ország, Szép, új remény). A rendszerváltozás a korábbi fél-legalitás után a nagyszínpadi koncertek (1995, Petőfi Csarnok), valamint a színvonalas stúdiómunka lehetőségét is meghozta, melyekkel az immár Sillye Jenő és barátai néven, Borka Zsolttal és más állandó zenésztársakkal működő zenekar élt is.

Ehelyütt kell említést tennünk két, a szerző életművében külön helyet elfoglaló, pályafutását átszövő mű-csoportról: a versmegzenésítésekről és a misetételekről. Előbbiről szólva: a sok színvonalas dal között a legkiemelkedőbb talán a Babits Mihály versére készült Jónás imája, illetve a Pákolitz István költeményét énekké formáló Nem múlik el. Ami pedig a szerző liturgikus műveit illeti, le kell szögeznünk, Sillye Jenő lelki és zenei alapállásából fakadóan elsősorban evangelizáló alkat, s noha máig nagy alázattal szolgál egyházunk liturgiáján, eddig keletkezett hat miséje közül csupán egy, az 1983-ban íródott IV. (Nagymarosi) mise felel meg maradéktalanul a liturgikus követelményeknek.

*

Az alkotóerő lassú, időnkénti felvillanásokkal tarkított apadása közben 1996-tól még elkülöníthetünk egy IV. korszakot. Ettől az évtől él meg Sillye Jenő saját zenei evangelizációjából főállású zenei előadóművészként, valamint maga adja ki stúdióalbumait, s szervezi meg fellépéseit. A Sillye-művek kilencvenes években meginduló hivatalos kiadása (először kazettán, majd CD-lemezeken) is ettől az évtől élénkül:

A világnak Krisztus kell! – vegyes tematikájú dalgyűjtemény (1990)
Keresztút – akusztikus felvétel Szilvágyi Sándor gitárművész játékával (1991),
Álmaimból, lelkemből – rockstílusban meghangszerelt dalválogatás (1994),
Szép, új remény – korai és egészen friss dalok (1996),
Föltámadt! Alleluja! – az összeállításban helyet kapnak Kovács Gábor verseire készült dalok, valamint néhány Borka Zsolt-szerzemény is (1997),
Válogatás 1997 – a zenekar első CD-lemeze, válogatás a korábbi kazettákról (1997),
Jézus anyja, Mária – az oratórium kazetta-felvétele (1998),
Kristályóriás – az oratórium eredeti felvételének kazettakiadása (1999),
Volt egyszer egy király – gyerekdalok gyűjteménye (2000),
Krisztus a jövőnk – jubileumi album a Signum együttessel közösen (2001),
Egy hangszer voltam – verslemez a Testvérek együttessel közösen (2002),
Új tavaszért – régi és új dalok rockos hangvételű gyűjteménye (2003),
Válaszd az életet! – Sillye Jenő legújabb, az elmúlt években írott dalainak válogatása (2004),
Az Élet kenyere – akusztikus összeállítás az Eucharisztia éve alkalmából (2005).
Reményt és jövőt adj! – A Biblia éve és a Szent Pál-év jegyében készült összeállítás szimfonikus kamarazenei hangszereléssel (2009).

*

Habár mostanság maga Sillye Jenő is összegez, szerzői és előadói életműve – mely még korántsem zárult le, hiszen hősünk ötgyermekes nagyapaként még ma is aktívan énekel és alkot – már most meghatározó a keresztény beatzenei mozgalomban. Lírai beállítottságából fakadóan zenéjére a dallamos beatsláger, lelki alapállására pedig a személyes, hiteles imádság kifejezése illik leginkább. Sillye Jenő áldozatvállaló, hiteles és karizmatikus ember, aki – a megpróbáltatások idején is hűségesen kitartva – gyakorlatilag megteremtette (noha voltak kortárs követői, pl. Ferenczy Rudolf (DAX), Pipó József, később Varga Attila, Borka Zsolt, majd a Gável testvérek), és ma is vállán hordozza a keresztény ihletettségű magyar beatzenét és mozgalmát. Muzsikájának minőségéről megoszlanak a vélemények egyházzenei körökben, ám valódi életművét – hozzájárulását a magyar katolikus egyház megújulásához – nem vitatják, amit mutat, hogy 2007-ben egyházi, 2010-ben pedig állami kitüntetést is átvehetett munkásságáért.
A világnak Krisztus kell! – énekli Sillye Jenő II. János Pál sorait egyik közismert dalában, egyúttal saját küldetését is megfogalmazva. Ő azon kevesek egyike, aki egyházunk új evangelizációra szólító sürgetését mélyen megértette, s felbecsülhetetlen értékű szolgálatával valóban Jézust viszi el a modern embernek – reméljük, még sokáig, mindannyiunk örömére.

Paksa Balázs

Felhasznált források

Bodnár Dániel: Lélektől lélekig (interjúkötet)
Dr. Kamarás István: Lelkierőmű Nagymaroson (religiográfia)

Dr. Kőszeghy Miklós: Előszó helyett (esszé)
Sillye Jenő: Hazám útjain (verseskötet)