Kovács Gábor Sillye zenéjéről
Az eredetileg vegyészmérnök végzettségű Kovács Gábor atya a hetvenes évek közepén került kapcsolatba Sillye Jenőn keresztül a műfajjal. Az első találkozásról így vall.
*
„A Jenő-dalok szövege elég dilettáns volt. Azt mondják, a zene is, de ehhez nem értek. Jó, gondoltam, énekeljük ezt, de írok valami jobbat. Így születtek meg ezek az első együttműködések. Nekem úgy tűnik, hogy Jenő igényesebb szövegre igényesebb dallamot csinál. Amikor az első dallamokat hozta, el voltam ragadtatva, hogy mennyire szolgálja a dallam a szöveget, az értelmet. Szinte az volt az érzésem néhány ének esetében, hogy azt a dallamot találta meg, ami bennem is élt. Ami aztán érdekes fejlemény: hogy szövegeim éneklés közben eltorzultak. A Szentlélek Pünkösdkor szélzúgással és tűzzel érkezett. Ennek megfelelt ez a sor: „mint lángoló szél, úgy lebeg”. Jenőnél ez átalakult „lángoló fénnyé”. Ezek a dolgok rendkívül zavartak. Még egy példa: „Atyámból fakad” helyett „Atyámtól fakad”.”
*
Kovács Gábor atya innentől kezdve tíz éven keresztül Sillye Jenő egyik legfontosabb alkotótársa lett. Az ő verseivel készült sok-sok népszerű dal mellett az oratórikus művek mindegyike (Perzsa Oratórium, 1974; Keresztút, 1977; Kristályóriás, 1982; Szonettkoszorú, 1983; Jól csak a szíveddel látsz, 1983; Jöjj, Lángoló!, 1984) – egy kivételével (Jézus anyja, Mária, 1987). Kovács Gábor atya nem sokkal ezután megalapítja a Hét Láng katolikus közösséget, ám egyéb irányú munkálkodása mellett továbbra is figyelemmel kíséri a gitáros zene sorsát. A műfajt ért támadásokkal kapcsolatban a következőket jegyzi meg.
*
„Olyan benyomást tett rám, mintha valaki a katakombák rajzolatait egy esztétikai iskola mércéjével próbálná lemérni. Ez a hit tanúságtétele: akad egy fiatal, aki ki mer állni, és vállalja, pedig nem volt neki semmilyen védelme az Úron kívül. Ő Krisztust képviseli a jelen ifjúsági kultúra nyelvén.”
*
(Kamarás István: Lelkierőmű Nagymaroson, Művelődéskutató Intézet, Budapest, 1989, 117., illetve 129. oldal)