Pipó József: Szent Kereszt-mise
Találós kérdés: dallamos és kerek, könnyen megtanulható és egyszerű, szájról szájra terjed az internetkorszakban, eredete ismeretlen. Mi az? Ha a magyar keresztény könnyűzene tájain keresgélünk, szinte biztosra vehetjük a megfejtést: Pipó József-dal. Míg a műfaj „öregjeinek”, Sillye Jenőnek, Daxnak vagy Borka Zsoltnak az életműve ma már jórészt hozzáférhető, Pipó Józsefről jószerével egyetlen könyv, cikk vagy utalás sem jelent meg eddig, néhány, nyomtatásban megjelent dalán kívül. Dalainak hatásáról és elkötelezettségéről városi legendák keringenek, ám most maga a szerző varázsolja elő magát: 39 évvel első dalainak megírása után végre önálló albummal jelentkezik Szent Kereszt-mise címmel. S ez több szempontból is jelzésértékű.
Szerzőnk ugyanis megtehette volna, hogy legelső lemezére kedvenc szerzeményeiből válogat, mintegy best of-korongot kanyarítva saját életművéből, ám a vélhetően szűkös lehetőségek sokkal kreatívabb megoldásra késztették Pipó Józsefet, aki egy mise tematikus rendjébe illesztette dalait. S hogy nem puszta hirtelen ötletről van szó, bizonyítja a 2007-ben íródott Szent Kereszt-mise egységes zenei és szövegi tematikája, melyet öröm felfedezni és átélni. Az emblematikussá emelt Szent Pál-idézettel induló nyitótétel (Isten őrizzen meg!) sikeresen alapozza meg a továbbiakat, melyek egy könnyen befogadható, és – ez külön értéke az összeállításnak – liturgikus misévé állnak össze. Az első lépcső az ordinárium-tételek szabályossága, melyet Pipó József ügyes szerzői megoldásokkal tart meg, szentmisén is használhatóvá téve dalait. A könyörgő Uram, irgalmazz!, az örvendező Szent vagy! és a lírai Isten Báránya jól megformált tételei közül, s egyúttal az egész albumról is kiragyog a pompásan kidolgozott, mégis az énekelhetőség közelében maradó Dicsőség: a többrészes dicsőítő szöveg hullámzását jó prozódiával, valamint kitűnően eltalált hangnemváltozásokkal segíti. A tétel G-dúrtól G-dúrig zeneileg is nagy utat jár be, ám mindegyik hangnemváltása természetesen következik az előzőekből, s nem hat erőltetettnek vagy hatásvadásznak. Az állandó misetételek megzenésítését ezen kívül néhány apró zenei gesztus – egy akkord- vagy dallamfordulat – köti össze, szinte észrevétlenül.
A változó tételek szintén szépen betöltik funkciójukat, s megfelelnek a szentmise adott cselekménye által előírtaknak (tehát kapunk zsoltárt, alleluját és felajánlási éneket egyaránt), ám érezhető, Pipó József akkor van igazán elemében, ha bensőséges imádságként működő áldozási éneket írhat. A Szent Kereszt-misében mindjárt három ilyen dalt is hallhatunk: elsőként az országszerte már jól ismert Ó, Jézus, jöjj! kap méltó stúdiófelvételt (Ménesi Gergely hangszerelésében), a Csak téged áldalak egyszerűségével, a Színed előtt vokális polifóniájával ragadja meg figyelmünket. Utóbbi megoldás a misét záró, hangvételében kissé a hetvenes évek evangelizációs dalaira emlékeztető Kereszt a Golgotán után amúgy is eluralkodik, a hallgató nagy örömére: egyre több ellenszólam kerül elő a szintén lemezre vett, ám a miséhez lazábban kapcsolódó további hat dalban. Az Imádunk, Krisztus Jézus dúrba nyíló zárlatával, a Legyen Uram! archaizáló tömörségével, a Drága csönd szelíd békességével, a Mit ér? és az albumzáró Alleluja, hirdessétek! pedig lendületével marad meg emlékezetünkben.
Az innen megrendelhető CD-hez csatlakozó szövegkönyv és kottafüzet, valamint az élő előadás hangulatát árasztó, komolyabb utómunkák nélküli felvétel jelzi, hogy klasszikus beat-stílusú anyagról van szó, nemcsak zenéjében, hanem szemléletében is: ahogy a hőskorban szájról szájra terjedt egy-egy jó dal, úgy e lemez értékét is elsősorban énekeinek „használhatósága”, a rajtuk keresztül megvallható tanúságtétel lehetősége adja. S elsősorban ez az a semmi mással nem helyettesíthető plusz, ami Pipó József dalait valódi – liturgiába illő – imádsággá teszi.
(Pipó József: Szent Kereszt-mise, 38 perc, szerzői kiadás, 2013)