A fertőszéplaki gitáros találkozók tíz éve – Interjú Horváth Imrével
Menjetek és hirdessétek! címmel a Hitvallás 2014. szeptemberi számában jelent meg egy tartalmas beszélgetés Horváth Imrével a fertőszéplaki Misericordias együttesről és a Nyugat-Győr egyházmegyei gitáros találkozók egy évtizedéről.
– Hogyan kerültél kapcsolatba a hittel és a gitáros műfajjal?
– Fertőd-Süttörön születtem római katolikus családban. A gyökereim ehhez a faluhoz kötődnek. Egyik nagyapám egyházközségi tag, a dalárda, a templomi kar oszlopos tagja volt, két testvére apácaként az Isteni Megváltó Leányai rendjében szolgáltak, a másik ágon dédnagyapám sekrestyés, harangozó volt. A hit első cseppjeit Gerendás Lajos atyától kaptam, bár akkor még gyerekfejjel nem értettem semmit az egészből. Mint később kiderült, Lajos atyától mindent megkaptunk, amire csak szükségünk volt. Gyakran ministráltam. Mindezen indíttatás ellenére sikerült hátat fordítani az egyháznak: nem gyakoroltam a hitemet, én is kibérmálkoztam az egyházból.
Ám az Úrnak mindig mindenkivel van terve, még akkor is, ha erre csak később jövünk rá. Középiskolai tanulmányaimat kollégistaként a kapuvári gimnáziumban végeztem, és a harmadik évtől egy szobába kerültem Kovács Andrással. A sok közös gondolat, a gyakori együtt zenélés gyorsan barátságot szőtt közöttünk. Annak ellenére, hogy az érettségi után máshol éltünk, a zene és a barátság összekötött bennünket. Ha hiányzott az ifjúsági csoportjából gitáros, szólt, és én szívesen mentem, segítettem. Évek teltek el hit és egyház nélkül. Egyik alkalommal András barátom nem zenélni hívott, hanem segítőnek, azzal a megszólítással, hogy: „Megyünk Párizsba! Jössz?” Lehet erre nemet mondani? „Előtte megállunk egy Taizé nevű helyen pihenni.” Fogalmam nem volt, hogy a helyet eszik-e, vagy isszák, de nem volt ellene kifogásom. Amikor odaértünk Taizébe, csak annyit mondott: „Itt naponta háromszor van imaóra, reggel, délben, este, mi ezeken részt veszünk. Ha gondolod, tarts velünk, ha nincs kedved hozzá, akkor szabad vagy.” A kíváncsiság nagy úr: beültem a templom közepébe. A taizéi dalok könnyen tanulhatóak, dallamosak, de amikor mindez megszólal 8-10 000 torokból négy szólamban, hangszerekkel, és te benn ülsz a közepében, az leírhatatlan. Azonnal úgy éreztem, megtaláltam a helyem. Mint amikor eszünk valamit, csak éppen a só és a fűszerek hiányoztak eddig belőle.
Ez volt az első lépés a visszaúton, amelyet aztán több követett. Természetesen amikor András a következő évben megkérdezte, hogy: „Megyünk Párizsba! Jössz?” Annyit feleltem: csak akkor, ha megállunk Taizében.
– Milyen indíttatásból alakult meg a Misericordias ének- és zenekar Fertőszéplakon?
– Tulajdonképpen nem Fertőszéplakon, hanem Eszterházán alakult meg, 2004. április 24-én. Egy gitáros szentmisére hívtak bennünk, mi pedig azt mondtuk, ha vannak olyan lelkes fiatalok, akik szívesen énekelnének velünk, megtanítjuk az énekeket, végezzük együtt a szolgálatot. Ezekből a fiatalokból alakult a Misericordias Énekkar és Zenekar. Mivel a fiatalok zöme fertőszéplaki volt, és akkor már mi is ott laktunk, nem volt kérdés a székhely kiválasztása. Örömmel mondhatom, jó páran ma is közöttünk szolgálnak. Itt szeretném megköszönni Szuchentrunk József atyának a segítséget és a bátorítást. Nélküle ma nem lennénk.
– Tudom, hogy évek óta szoros kapcsolat fűzi énekkarotokat Pipó József énekes-dalszerzőhöz. Vele hogyan ismerkedtetek meg?
– Legelőször egy nagymarosi találkozó előestéjén beszélgettünk, majd Nagy Lali barátunk (imperfectum együttes) esküvőjén. Ezután meghívtuk egy közös zenélésre. Ma már rengeteget szolgálunk együtt, idén a nagymarosi, a nagycenki és az egerszalóki ifjúsági találkozókon énekeltünk együtt, Fertőszéplakon elhangzott a Szent Kereszt-miséje, velünk volt nyári táborunkban, és velünk lesz szeptember 6-án, a találkozón és november 15-én, zenés-verses estünkön. Terveink között szerepel egy közös januári CD-felvétel is. Benne igazi barátra leltünk. Közel áll hozzánk zenéje, egyénisége, gondolatvilága.
– Hol s milyen alkalmakkor zenéltek? Milyen típusú szolgálatokat vállaltok?
– Az idei évben egyesületté alakultunk. A Misericordias Egyesület két zenekarból áll. Az egyik a Misericordias Énekkar és Zenekar, amely nagyrészt továbbra is szentmiséken szolgál, elsősorban Fertőszéplakon. Vannak hagyománnyá vált szolgálataink: virrasztás nagycsütörtök este, zenés-verses est a kultúrotthonban, amikor barátainkkal kiegészülve éneklünk, az adventi áhítat és a pásztorjáték. Lassan hagyományosnak mondható a hegykői Szent Mihály-templom kórusával közös tavaszi fertőhomoki szentmise-szolgálat is, hozzájuk szintén szoros baráti kapcsolat fűz minket.
Az egyesület másik zenekara a Spiritus Együttes. Nem szentmisei szolgálatokra alapítottuk, hanem elsősorban színpadi szereplésekre. A keresztény értékeket képviseljük, de emellett világi dalok is szerepelnek repertoárunkban. Elsősorban saját szerzeményeinket játsszuk. Dalainkban élethelyzeteket, érzéseket, történeteket, sorsokat ábrázolunk, néhol népzenei motívumokkal, néhol egy kis huncutsággal fűszerezve. Néha görbe tükröt állítunk magunk és mások elé. Megpróbáljuk olyannak bemutatni a világot amilyennek az Úr teremtette a maga szeretetével, szépségével, méltóságával, és vidámságával együtt. Utunk elején járunk, idén tavasszal mutattuk be első zenés-verses estünket, Útjelző címmel.
– Miként adódott az ötlet, hogy zenei találkozót szervezzetek?
– A zenei találkozó ötlete egy baráti társaságban merült fel, és több beszélgetés során alakultak ki az alapgondolatok, amelyek aztán az évek során csiszolódtak. Az eredeti célok ugyanazok, mint ma: találkozzunk, ismerjük meg egymást, segítsük egymást, gondolkodjunk közösen, legyen egy szakmai fórum, legyünk egyre igényesebbek szolgálatunk iránt, adjunk töltekezési lehetőséget a csapatok tagjai számára, ami erőt ad a további szolgálatokra. Fő mottónk: „Menjetek és hirdessétek!” (Mt 28,19) Ezért járjuk a környéket, és minden évben máshol találkozunk.
– Kérlek, idézz fel az elmúlt találkozók történetéből néhány különleges élményt!
– Talán mindjárt a legelső találkozóról: tapasztalat nélkül nem tudtuk, hány embert sikerült megszólítanunk. Lassan gyülekeztek a találkozóra, és egyszer csak bekanyarodik egy hatalmas busz, tele fiatalokkal. Csornáról érkeztek, ministránsok és az énekkar. Természetesen az Úr hívó szavára, de akkor is… A másik nagyszerű dolog, hogy a találkozóra minden csapat lelkiismeretesen készül, és néha erején felül teljesít. Hihetetlen előadásokat hallunk.
– Miben lehet hasznos egy ilyen találkozó egy hasonló muzsikát művelő énekkar számára? S egy egyszerű, érdeklődő hívőnek?
– A találkozó több célt valósít meg: 1. fejlődési lehetőséget ad (kották cseréje, kapcsolatok kialakítása, a szabályos szolgálat megismerése és a DVD-felvétel, amely kívülről adja vissza zenénket, ezáltal korrigálási lehetőséget ad); 2. hitünkben megerősít, erőt ad, folyamatosan megújulásra ösztönöz, és ha már egy embert megszólítottunk, megérte.
– Nemcsak egyházmegyénkben egyedülálló, de az országban is igen ritka ez a minden évben megrendezett keresztény könnyűzenei találkozó. Szerinted miben segíthet egy ilyen rendezvény a műfaj hazai helyzetén?
– Hasonló akad ugyan (Dunabogdányban) az országban, de egy ilyen jellegű találkozó, amely minden évben megrendezésre kerül, valóban nincs. Itt nem csak a hazai műfaj helyzetéről van szó, hanem egyházunk jövőjéről is. A jövő egyházát a fiatalok építik majd. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a legfontosabb közegtől, a családtól, a lelkipásztoruktól, a hitoktatójuktól, és tőlünk mit kapnak. Ki milyen példát mutat nekik, amit magukkal visznek, és tovább adnak. Sokszor apró dolgok meghatározóak lehetnek egy életen át.
A zene eszköz kell, hogy legyen fiataljaink megtartásában, és az idősebbek megszólításában. Igen, itt nem csak a fiatalokról van szó! Szükség van több típusú (családi, ministráns, hittanos, sport, stb.) találkozóra. Kérjük a fiatalokkal foglalkozókat és a hitoktatókat is: segítsenek, hogy minél többen jelen lehessünk. Akár a hittanosok, ministránsok számára jutalomként, zarándoklatként, néhány szülőt, barátot bevonva, a gyerekeket elhozva jöjjenek el, és vegyenek részt a találkozón. Minél szélesebb körben kezdjünk el törődni fiataljainkkal, minél szélesebb körben induljon meg a párbeszéd! Mi a találkozóval erre mutatunk egy hasznos eszközt, egy lehetőséget. Elmondani nem lehet, hogy mit ad, el kell jönni, át kell élni!
– Beszéljünk az idei, jubileumi rendezvényről! Hogyan készültök a szeptember 6-án megrendezendő fertőszéplaki gitáros találkozóra?
– Nagy erőkkel. Először lesz szabadtéri színpad, először lesz 15 csapat (170 énekes és zenész) először lesz akkora, hogy egy ember már nem látja át. Több százan dolgozunk azon egy éve, hogy minden jól sikerüljön. Várjuk dr. Cserháti Ferenc püspök urat, összes zenész-barátunkat, és mindenkit!
Azt hiszem, csak hálát adhatunk az Úrnak az elmúlt tíz évért, köszönetet mondhatunk mindazoknak, akik az elmúlt időben segítettek bennünket, és kérhetjük a jó Istent, hogy a következő tíz évben is szolgálatunkhoz adjon erőt és lelkesedést.
Paksa Balázs
(Megjelent: a Győri Egyházmegye honlapján, 2014. szeptember 5-én)